Diktál a beteg, írja az orvos – Dr. Bubó
A betegek ma így beszélnek egymás között: Kértem egy MRI-t. Felirattam magamnak antibiotikumot! Kértem egy beutalót Harkányba. Lám csak! Beteljesült Dr. Bubó híres mondása: „Diktál a beteg, írja az orvos!”… Szerintem ez szégyen, mármint, hogy a vizsgálatok, receptek jelentős része nem orvosi indikáció alapján, hanem a beteg „nyomására”, kérése hatására születik. Ezt a „mesémet” az egyik bejegyzésemre érkezett, kicsit kötekedő, kicsit tréfálkozó hozzászólás ihlette.
„Ha a sós levegő ennyire jó a légutaknak, akkor receptre fogom feliratni a dokimmal: legalább három hónap a tenger mellett, minden évben.”
Mi sem természetesebb, Kedves Beteg! Hova parancsolja? Mauritiusra vagy a Karib-tengerre??
Drága doktor úr, nekem jó lesz a görög tengerpart. Előre is köszönöm!
Rendben. Itt a recept! Még engedélyeztetnie kell. De az már csak puszta formalitás. Nekem fejezheti ki a háláját! Most!
Nagyszerű… köszönöm… itt a hálám… öööööö…. Lenne kedves elmondani, hol válthatom be a receptet?
Természetesen!
Menjen be egy kormányhivatalba és kérjen egy 614-es sárga nyomtatványt.
Töltse ki és írassa alá a Korányi Intézet tüdőgyógyász főorvosával és egy műszaki vizsgáztatásra jogosult autószerelővel.
Ezt vigye vissza a kormányhivatalba, ahol kapni fog helyette egy rózsaszínű, 615-ös nyomtatványt.
Ezt írassa alá az OTP bank elnökével és a paksi atomerőmű vezérigazgatójával, majd tépjen ki egy szálat Kövér László bajuszából és a fenti dokumentumokkal együtt adja le a Köztársasági Elnöki Hivatal 123-as szobájában Lézerné Piréz Etelka ügyintézőnél!
Ezzel kész! Ilyen egyszerű a dolog intézése.
Ezután már csak várakoznia kell. Álljon készenlétben, a legszükségesebb dolgok legyenek becsomagolva, mert bármikor szólíthatják, hogy Ön következik.
Ne feledkezzen meg a hálózsákról sem, mert a sátorban hideg lehet!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg paraszt, akit mindenki kedvelt. Matyi bácsinak hívták. Ahogy akkoriban sokan mások, ő is tartott lovat. Hajnalban kelt, befogta a kocsi vagy az eke elé, dolgoztak a mezőn tavasztól késő őszig. Jött a tél, derékig ért a hó, térdig a sár… de Matyi bácsi ekkor is felkelt, kivezette az istállóból és kötőféken vezetve végigbandukoltak az utcán. Le és fel, esőben, szélben, fagyban, minden nap.
A gyerekek összefutottak, vele tartottak, hallgatták meséit a lovakról és az élet apró dolgairól. Ő pedig továbbadta mindazt, amit egykor ő is a nagyapjától hallott. Kiegészítette a hosszú élete során szerzett bölcsességgel. “Ha a ló csak álldogál az istállóban, akkor körösztbe áll bönne a ganaj, bélcsavarodást kap, oszt mögdöglik. Özé a lovat minden nap mög köll járatni.”
Ezt az önéletrajzi ihletésű történetet még 2002-ben írtam, így egyes mondatok ma már nem érvényesek (pl. paraszolvencia, orvosi fizetések, stb.). Ezeket nem tervezem megváltoztatni, hagyom az írást az akkori viszonyokat tükröző, eredeti formában.
Képzeld el, hogy egyik napról a másikra változik meg az életed. Egy váratlan betegség vagy baleset következtében kórházba kerülsz, ahol az orvosok mindent megtesznek az életed megmentéséért. Az akut ellátás után azonban gyakran szembesülhetsz azzal a helyzettel, hogy magadra maradsz a további gyógyulás útján. Ez a helyzet sajnos nem egyedi eset Magyarországon, hanem egy rendszerszintű probléma, amely súlyosan érinti a betegek ezreit.
A krónikus betegségek többsége tartós állapot. Többnyire elkíséri az érintettet egész hátralévő életében. A betegség erősen rontja az életminőséget és a beteg feladata, hogy az állapota javításáért, megőrzéséért mindent megtegyen. Ha semmi érdemlegeset nem tesz, nem változtat étkezési szokásain, nem ad le a testsúlyából, alkoholfogyasztásából, nem növeli fizikai és szellemi aktivitását, nincs mit tenni vele, menthetetlen. Az egészségügyi rendszerünk hazánk krónikus betege. Évtizedek óta tudjuk ezt.
A facebook oldalam kommentelői, csoportjaim tagjai gyakran említenek különféle gyógyteákat, melyek segítettek egyes tünetek megszüntetésében. Sokféle reakció van erre is, például sokan kifogásolják, hogyha a gyógytea ilyen jó, akkor az orvosuk miért nem javasolja számukra? Tényleg! Mi a magyarázata, hogy az orvosok nem igazán ajánlják a gyógyteákat? Miért a gyógyszereket preferálják a természetes hatóanyagok helyett? Ezt próbálom megfejteni most.
Ha elolvastad az előző cikkem az otthoni orvostechnikáról, valószínűleg felmerült benned a kérdés: ha ezek az eszközök tényleg ennyire hatékonyak, ha valóban létezik ez az új terápiás lehetőség, akkor miért nem hallottál még róla? Miért nem ajánlotta a háziorvosod, a reumatológusod, a fizioterapeuta? Miért kell erről egy internetes cikkből értesülnöd?
Ez jogos és fontos kérdés. A válasz pedig összetett – és egyáltalán nem arról szól, hogy az orvosok rosszindulatúak lennének vagy szándékosan tartanának vissza információkat. A helyzet ennél sokkal bonyolultabb, és ha megérted a hátteret, nemcsak az orvosodra fogsz másképp tekinteni, de hatékonyabban is tudsz majd együttműködni vele.
