
Mese a parasztról meg a lováról
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg paraszt, akit mindenki kedvelt. Matyi bácsinak hívták. Ahogy akkoriban sokan mások, ő is tartott lovat. Hajnalban kelt, befogta a kocsi vagy az eke elé, dolgoztak a mezőn tavasztól késő őszig. Jött a tél, derékig ért a hó, térdig a sár… de Matyi bácsi ekkor is felkelt, […]
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg paraszt, akit mindenki kedvelt. Matyi bácsinak hívták. Ahogy akkoriban sokan mások, ő is tartott lovat. Hajnalban kelt, befogta a kocsi vagy az eke elé, dolgoztak a mezőn tavasztól késő őszig. Jött a tél, derékig ért a hó, térdig a sár… de Matyi bácsi ekkor is felkelt, kivezette az istállóból és kötőféken vezetve végigbandukoltak az utcán. Le és fel, esőben, szélben, fagyban, minden nap.
A gyerekek összefutottak, vele tartottak, hallgatták meséit a lovakról és az élet apró dolgairól. Ő pedig továbbadta mindazt, amit egykor ő is a nagyapjától hallott. Kiegészítette a hosszú élete során szerzett bölcsességgel. “Ha a ló csak álldogál az istállóban, akkor körösztbe áll bönne a ganaj, bélcsavarodást kap, oszt mögdöglik. Özé a lovat minden nap mög köll járatni.”
Tudom, kurta egy mese… de ez a kedvenc tanításom tőle. Mélyen megmaradt emlékeimben. De talán van tanulsága számodra is, kedves Olvasóm!
Keressük meg a tanulságot
Megszokhattad már, hogy írásaimban nem kertelek, nem célom a dolgok szépítése. Inkább arra koncentrálok, hogy világosan megértessem az élettani folyamatokat és azok mozgatórugóit. Most sem fogsz csalódni! 🙂
A mese gondolati fonalát elkapva, továbbszőve arról fogok beszélni, mi történik a testeddel, ha nem mozogsz napi rendszerességgel. A folytatás műfaja triller, azaz rémtörténet! Remélem, hogy elég borzongató ahhoz, hogy Te is észbe kapj… amíg még nem késő.
Az életmód csapdájában
Mostanában kétségbeesett kérdéseket kapok blogomban és facebook oldalamon egyaránt. Sokan keresik testük hirtelen változásának okát.
Arra várnak választ, miért csökken rohamosan az izmaik ereje és tömege, mitől kezdett hirtelen dagadni a lábuk, miért érzik magukat egyre gyengébbnek, egyre betegebbnek?
Amikor rákérdezek, mindannyian arról számolnak be, hogy a covidtól való félelem és a tiltások miatt bezárkóztak a lakásukba, a korábbi aktivitásukat feladták, az önkéntes lakásfogságot választották.
De nemcsak ők küzdenek hasonló problémákkal, hanem a magyarok nagy része is. A többség ugyanis 8-10 órát tölt a munkahelyén, ahol legtöbbször egy helyben áll vagy az íróasztalnál ül. Ez történik munkába menet-jövet, a buszon, vonaton, autóban is. Jön még a 6-8 óra alvás, no meg 4-6 óra TV nézés. A nap teljes mozdulatlanságban telik.
Ez pedig nem marad következmények nélkül.
Adaptáció – a tested válasza az elvárásokhoz
A tested folyamatos alkalmazkodással ahhoz a terheléshez igazítja minden működési folyamatát, amivel szembesül! Egy rendkívüli gépezet, ami képes drámai módon átalakulni annak megfelelően, hogyan bánsz vele, hogyan táplálod, milyen a fizikai aktivitásod és milyen terhelést vársz el tőle.
Ha rendszeresen mozogsz, akkor ehhez “állítja be” az izomerőt és izomtömeget, a csontok szerkezetét, a vérkeringést és a szívverések számát, a légzést és oxigénfelvételt, az anyagcserét, sőt a sejtek energiatermelését is.
Ha nem mozogsz, akkor visszavesz mindezek teljesítményéből. Ha szaladni kell a busz után 100 lépést, akkor alig van levegőd, a szíved ezerrel ver, folyik rólad a víz…vagy a fotelből is nehezedre esik kinyomni magad.
Egyensúly mindenek felett
A tested az egyensúlyra törekszik. Arra áll be, amit igényelsz tőle. Ha igénytelen vagy (azaz nem mozogsz), akkor nem tartja fenn a nagy izmokat és az optimalizált működést sem. Az ugyanis pazarlás lenne.
A legszemléletesebb példát a testépítőktől láthatjuk. Amikor “építésbe” kezdenek, akkor az edzéseiken iszonyatos erőfeszítéssel, hatalmas súlyok ismételt emelésével arra kényszerítik a testüket, hogy ehhez az erőkifejtéshez alkalmazkodjon, azaz növelje az izmokat. Az izmok válaszolnak is, azaz a kemény edzések hatására fokozatosan egyre nagyobbra fejlődnek.