ALS betegség és funkcionális izomstimuláció (FES)

A megfelelően beállított funkcionális stimuláció ellazítja az izmokat. Mérsékli vagy legalább csökkenti a spaszticitást és az akaratlan izomrángásokat. Ezek az akaratlan izomrángások spontán keletkezhetnek bármikor, illetve különösen zavaró, ha egy szándékos mozdulat megkezdésekor lépnek fel.

Fontos: a stimulációt az állapotodnak, az adott izomnak és a kezelési célnak megfelelően kell beállítani. Más beállítás biztosít izomlazítást, és más erősítést – nem lehet ugyanazzal az impulzussal az összes izmodra azonosan hatni. A korszerű izomstimulátorok menürendszerrel rendelkeznek: izomlazító kezelés kiválasztása után egy listából adhatod meg a kezelendő területet (alkar, felkar, törzs, has, fenék, comb, lábszár).

Intenzitás: izomlazításnál elég, ha a kezelés épp érezhető rándulásokat okoz – nem szükséges látható izomösszehúzódás. Az intenzitás növelésével a hatékonyság nő, de SEMMIKÉPPEN ne lépd át a fájdalomküszöböt.

Időtartam: a klinikai vizsgálatok napi 60-120 perc közötti stimulációt alkalmaztak, több kisebb szakaszra bontva. Általános elvként: egy izomcsoportot (pl. combizom) naponta 25-30, maximum 90 percig kezelj. Inkább 2-3 rövid részletben, mint egyben.

Amikor az izomnak még van beidegzése és akaratlagos mozgások kivitelezhetők, akkor érdemes az izomstimulációt NEM passzívan (nem csak ücsörgés közben) végezned, hanem az izomra jellemző mozgás lehető legteljesebb tartományával együtt.

Ha például az alkarod hajlító izmait kezeled (ezek segítik a csukló mozgatását), akkor a stimulációs impulzust érezve mozgasd a csuklódat a mozgástartomány lehető legnagyobb terjedelmében. Hajlítsd a csuklódat ameddig csak tudod, majd a stimulációs szünetben engedd vissza.

Ez azért kedvező, mert oldódik a merevség, ellazulnak az izmok és inak, ami fájdalommentesebb és nagyobb terjedelmű mozdulatot biztosít. Ha az izmokat-inakat passzívan (stimuláció nélkül) nyújtod – pl. a másik kezeddel nyomod le – akkor ezzel mikrosérüléseket okozhatsz, ami hosszú távon a merevséget fokozza.

Súlyos ALS esetén is nagy fontosságú az ízületek és izmok lazítása. A könnyebben mozgatható ízületek segítik az ápolóidat abban, hogy megfelelő helyzetbe mozgassanak, és ezzel a felfekvéseket elkerüld.

Már önmagában a spaszticitás csökkenése hatására is erősebbnek tűnhetnek az izmaid – pedig izomerő-fokozó kezelést még nem is végeztél!

Az izomstimuláció további szerepe az izmok „tanítása". A rendszeres stimuláció javítja az izomrostok összehangolt működését, az összehúzódásban részt vevő rostok „szinkronizálását". A stimulált izmok hatékonyabban és precízebben tudnak működni – a mozdulataid hatékonysága javulhat.

Az izomlazításon felül fontos, hogy az izomerősítő stimulációt úgy tervezd, hogy lehetőleg akaratlagos mozgásokkal kombinálva végezd. A kezelések javíthatják az izomerőt, ellenállóbbá tehetik az izmot a kifáradással szemben, és javíthatják a koordinációt.

Amíg a mozgásképesség megtartott, addig ritkábbak a légúti fertőzések. Ha azonban kerekesszékbe vagy ágyba kényszerülsz, illetve a törzsizmok is érintetté válnak, akkor a fekvő-ülő testhelyzetben a mellkasod összenyomódik. Nem tudod megfelelően átlélegezni a tüdődet, és ez jelentősen megnöveli a légúti fertőzések kockázatát.

A mellkast mozgató izmok gyengülése még a köhögésedet is hátráltatja, így a légutak tisztítása is akadályozott. ALS-ben az egyik legkomolyabb probléma a köhögési képesség csökkenése – így az FES a köhögés elősegítése és a légutak tiszta tartása érdekében is alkalmazható.

A has- és törzsizmok erősítése, a merevségük oldása több okból javíthatja a légzést:

• A lazább izmok nagyobb teret engednek a mellkasmozgásoknak (könnyítik a belégzéskor a tüdő kitágulását).
• A kilégző izmok jobb koordinációja hozzájárul a légcsere javulásához.
• Az erőteljesebb köhögés a légutak tisztítása révén csökkentheti a légúti fertőzések kockázatát.

Több olyan övszerű kiegészítő beszerezhető az izomstimulátorhoz, amit a hasra vagy hátoldalra helyezve egyszerűsítik a kezelést.

Azokon a helyeken, amelyek tartósan nyomásnak vannak kitéve, gyakori a felfekvéses fekély kialakulása. Számos tényező játszik szerepet: a merevség, az ízületi kontraktúra, a bénulás miatti mozdulatlanság, a felület nyomása által okozott keringésromlás.

A funkcionális stimulációval csökkentheted a kockázatot:

• Merevség csökkentése – segít a testhelyzet gyakori változtatásában, jobb pozíció felvételében.
• Izomtömeg növelése – „javítja a párnázottságot", tompítja a csontozatra eső nyomást, egyenletesebben oszlatja el a bőrre ható nyomást.
• Vérkeringés-javítás – az izomösszehúzódások a kezelt terület vérátáramlását növelhetik, ami a bőr oxigénellátásához is hozzájárul.

Ha mégis kialakul felfekvés, az FES-szel gyorsíthatod a gyógyulási folyamatot. A javuló vérátáramlás javítja a bőr és az izom oxigénellátását, ami gyorsíthatja a kötőszövet- és hegképződést, minimalizálhatja a fertőzést. A gyógyulás esélye annál jobb, minél felületesebb rétegeket érint a seb – minél mélyebb, annál lassabb és nehezebb a gyógyulása.

Az ALS előrehaladásával a medencefenéki záróizmok is gyengülhetnek, ami inkontinencia-tüneteket eredményez. A medencefenéki izmok speciális stimulációja (szondás vagy felületes elektród-elhelyezéssel) támogathatja a vizelet- és széklettartást. Ezt kizárólag urológus, gasztroenterológus vagy fizioterapeuta szakember tervezi meg és vezeti be – a megfelelő protokollal otthon folytatható.