A maratonfutó és a talpfájdalom – Raszika története
Kalamász „Raszika” Zsanett néhány napja sikeresen teljesítette első maratoni futóversenyét (Srí Chinmoy maraton Lázbérc, 4 óra 51 perc). Raszika jógaoktató, a jóga mellett a futás a „második szerelme”. A felkészülést nagyjából két éve kezdte, heti 50-70km futással. Eddig elég simának hangzik, azonban egy évvel ezelőtt futás közben talpfájdalom jelentkezett nála, ami nem múlt, sőt tavaszra annyira megerősödött, hogy volt manuálterápián, kapott lágylézer, krio és lökéshullám kezeléseket, de a panaszai megmaradtak. Ekkor kezdett használni egy Runner Pro elektroterápiás készüléket.

Dr. Zátrok Zsolt (ZZs): Hogy kerültél kapcsolatba velem?
Kalamász Raszika Zsanett (KR): A talpfájdalom miatt többféle terápiát is kaptam, de nem éreztem jelentős változást, ami arra késztetett, hogy keressem a megoldást. Így akadtam rá blogodra és tettem fel a kérdéseimet, amire hamarosan válaszoltál is és a javaslataid meggyőztek.
ZZs: A futóknál igen jellemző a talpboltozatot tartó kötöszövetes lemez (talpi bőnyének is nevezik) gyulladása. Többnyire ott alakul ki, ahol az inas lemez a sarokcsontra tapad. Makacs állapot, a talpfájdalom sokszor évekig kíséri a futót.
KR: Igen. Tanúsíthatom. Ezt a diagnózist állapították meg nálam is. És erre kaptam a kezeléseket. Persze cseréltem futócipőt, kipróbáltam különféle kérmeket, talpbetéteket, sarokemelőt, hasztalanul.
ZZs: Mivel szinte valamennyi szóba jöhető fizikoterápiás kezelést kaptad korábban, így egy olyan módszert javasoltam, ami még kevésbé ismert és alkalmazott idehaza: a mikroáramú kezelést. Egy Runner Pro sport elektrostimulátort használtál rendszeresen. Mit tapasztaltál?
KR: Teljesen biztos vagyok abban, hogy az elektroterápiának kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a felkészülést és a versenyt is végig tudtam csinálni. Javaslatod ellenére nem tudtam rávenni magam arra, hogy visszavegyek a terhelésből. Nagyon akartam ezt a maratont. 😊 A heti 40-70km-t mindig teljesítettem. A talpfájdalom miatt sokszor össze kellett szorítani a fogam az edzés végére, aztán a Runner Pro-s kezelés másnapra mindig „futóképes” állapotba hozott. Elsősorban abban segített, hogy végig tudjam csinálni.

Jobbra: mikroáramú kezelés talpi bőnye és Achilles-ín fájdalom esetén
ZZs: Mi lett volna, ha az edzéssel nem dolgoztál volna a kezeléssel szemben??? Persze ez „költői kérdés volt”! Milyen kezelésekkel próbáltad „egyben tartani” magad?
KR: Elég alaposan elláttál tanácsokkal erre vonatkozóan és ezek igen jónak bizonyultak. A folyamatos terheléssel a gyógyulás ellen dolgoztam, ezért viszont a stimulátort a gyógyulás támogatására használtam.
Nem mentem ki futni anélkül, hogy a vádlimon egy bemelegítő stimulációt megcsináltam volna. Kezelés után érezhetően rugalmasabbak az inak és izmok. Nagyon jó ez a fajta stimuláció, mert kitolja a fájdalom pontot. Nem az elejétől jelentkezik és gyakran el is marad. Fontos volt ahhoz, hogy az edzéstervem teljesíteni tudjam.
Majdnem minden edzés után használok regenerációs programot. Ez a stimuláció másik nagy előnye. Sokszor egy megterhelő edzés után nem tudtam nyújtani, mert annyira görcsöltek az izmaim. A stimulátor viszont nem okoz görcsöt, éppen ellenkezőleg, alaposan átmozgatja, ellazítja az izmokat.
Aztán persze a fájdalommal is kellett „törődnöm”. Ha erős volt, akkor valamelyik TENS programot használtam, mert úgy tapasztaltam, hogy ezek hatása erősen és gyorsan jelenik meg. Ha nem volt jelentősebb, akkor inkább a gyógyulást serkentő mikroáramú kezelést futtattam.
ZZs: Hogy ítéled meg, milyen szerepet játszott a Runner Pro abban, hogy teljesítetted a távot?
KR: Teljesen biztos vagyok abban, hogy nélküle nem jutottam volna ide. A lágylézer kezelés hatását enyhének éreztem, a krio sem javított. A lökéshullámot jónak érzetem, de a kezelést sokszor „megkönnyeztem”, mert nekem igencsak fájdalmas volt. Nem beszélve arról, hogy a kezelésekért utazgatnom kellett, várakozni. És persze fizetni. Biztosan többet költöttem ezekre, mint amibe a Runner Pro került. Leghatékonyabbnak a lökésterápia és mikroáram kombinációját érzem a magam számára.
A stimulátor kezelés teljesen fájdalmatlan. Akkor veszem elő amikor kell, nem pedig akkor, amikorra időpontot kapok.
ZZs: Mi következik most, hogy teljesült a célod?
KR: Visszaveszek a futó edzésadagokból és hagyom érvényesülni a mikroáram gyógyulást serkentő hatását. 😊
ZZs: Milyen versenyre készülsz most?
KR: Szemezek egy augusztus végi terepfutó versennyel (24,5 km, 1100m+ szint), még nem adtam le a nevezést, de hamarosan… Remélem addigra teljesen gyógyult leszek.
Zátrok Zsolt: Köszönöm, hogy megosztottad a történeted! Mit üzensz a hasonló problémákkal küzdőknek?
Kalamász Raszika Zsanett: Nagyon szeretem a Runner Pro-mat. Átsegített a felkészülés nehézségein. Nagyon hasznosnak tartom a bemelegítésben, a regenerációban. Ezernyi lehetőséget kínál, amelyeket most nem is tudtam kiaknázni, mert egyetlen célom volt: a fájdalommentesség, hogy teljesíteni tudjam a célom. A Runner elképesztően sokoldalú, alig várom, hogy hasznosítani tudjam az izomfelkészítésben is.
Ez egy olyan készülék, amit minden futó „megérdemel”.
Raszika egy Runner Pro készüléket használ a felkészüléséhez

A túlzott terhelés hatására keletkező sportsérülések a leggyakoribbak! Ezek a krónikus panaszok lényegesen többször fordulnak elő, mint az akut sportsérülések. Azonban míg az akut sérülés általában azonnali funkcióvesztéssel jár, így rögtön orvoshoz is fordulsz vele, míg a túlterheléses panaszok többsége esetén hosszú ideig halogatod ezt és az orvosok többsége sem foglalkozik vele „a súlyának megfelelően”.
Tudod, hogy a testmozgás fontos az egészséged szempontjából és különböző rendszerességgel sportolsz is valamit. Ahelyett azonban, hogy fittnek és egészségesnek éreznéd magad, állandóan fáj valahol. A sarkad, a térded, a vádlid, a csípőd. Sündisznóra lépsz, amikor az ágyból kimászva az első lépéseket megteszed? Nem voltál sérült, nem húzódtál meg és érthetetlen számodra, hogy mi a bajod… ha magadra ismersz, akkor olvasd el a cikkemet! A bemelegítés fontosságáról szól.
A hazai sportolók körében makacsul tartja magát a „sokat és keményen kell edzeni – másra nincs szükség” szemlélet. Sokan azt gondolják, hogy minél többet edzenek, annál jobban fejlődnek! Aki nem ismeri az emberi test működését, a terhelésre adott reakcióit, az igazat is adhat nekik. Valójában azonban a egyáltalán nem így van! Az edzés alatt a testedben a pusztító folyamatok vannak túlsúlyban, ami lehetetlenné teszi a fejlődést. Az edzés hatása nem rögtön az edzés alatt keletkezik, hanem utána, a pihenés során. Ez a folyamat a regeneráció – helyreállítja az edzés által „lepusztított” raktárakat, beforrasztja az elszakadt rostokat, eltünteti a metabolitokat és erősebb szöveteket hoz létre a korábbi helyett. Bizonyított, hogy a minőségi edzés és a hatékony regeneráció helyes aránya jelenti a fejlődés kulcsát.
A jobb sportteljesítmény nemcsak az elvégzett edzés mennyiségétől függ. Az edzések utáni testi és idegrendszeri regeneráció (újraépítés, újraregenerálás) rendkívül fontos. A pihenés alatt történik az edzés következményeinek felszámolása (mikrosérülések helyreállítása, salakanyagok eltávolítása), illetve ekkor „épül be” a hatás, azaz erősödnek az izomrostok, adaptálódik a sejtműködés, stb. A pihenésre fordított idő tehát nem felesleges, sőt… Csak akkor tudsz fejlődni és magas szintű sportteljesítményt elérni, amennyiben elég időt szánsz a regenerációra. Pihenés nélkül nő a sérülések valószínűsége is. Az izomregenerációt többféleképpen javíthatod, ebben az írásomban a két leghatékonyabb módot mutatom be: izomstimuláció és kompressziós masszázs.
A közelmúltban meghívást kaptam a BSI futónagyköveteinek országos találkozójára, mint előadó. A téma, amiről beszélgettünk a SZUPERKOMPENZÁCIÓ volt. Erre utal a fenti cím is. Azaz, hogy nem elég csak edzeni… A (futó)edzések hatására bekövetkező pozitív változásokhoz bizony más is kell. De vajon elég csak pihenni és visszatáplálni ?
Az egészséges életmód elengedhetetlen része a rendszeres fizikai aktivitás. Nem csak a tested formálásában játszik szerepet, de számos egészségügyi előnye is van, amelyek hozzájárulnak a hosszú és betegségmentes élet eléréséhez.
Bodócs Misivel gyermekkorunkban ismertük meg egymást. A szomszéd település csapatát erősítette és így gyakran versenyeztünk egymás ellen az úttörőolimpiákon. Aztán az élet távolra sodort minket egymástól és 35 évvel később véletlenül találkoztunk. A budai hegyekben futottunk össze kerékpározás közben (hogy ezzel a képzavarral éljek). A Normafánál meg is álltunk egy frissítőre meg egy szelet házi rétesre a kis büfénél. A szokásos „hogyvagy” és „mitcsinálsz” kérdések után azonban beszélgetésünk váratlan fordulatot vett…