Az ecetsav iontoforézis a sarkantyú „feloldására”

Az ecetsav iontoforézis egy nem invazív terápiás eljárás, amelyben egy alacsony feszültségű elektromos áram segítségével ecetsavat (általában 5%-os oldatot) juttatnak a szövetekbe. A negatív töltésű acetát ionokat az elektromos áram juttatja át a bőrön, célzottan a meszesedések területére. Az elméleti alapja az, hogy az acetát ionok reakcióba lépnek az egyébként oldhatatlan kalcium lerakódásokkal (például kalcium-karbonáttal), kalcium-acetátot képezve, amely egy könnyebben oldódó vegyület, és így a véráram által elszállítható.

Az ecetsav iontoforézist több évtizede alkalmazzák kalcifikációval (meszesedéssel) járó betegségek kezelésére – az első beszámolók 1955-ből és 1977-ből származnak – többek között meszes vállízületi gyulladás, myositis ossificans és meszesedő bursitis esetén. A cél az, hogy növeljék a kalcium oldhatóságát, így feloldják vagy csökkentsék a fájdalmat okozó kalcifikációkat.

A sarkantyú meszes kinövés a sarokcsonton, amely gyakran a krónikus talpi bőnye-gyulladás (plantar fasciitis) következménye. Noha sok sarkantyú tünetmentes, de gyakoribb, hogy kínzó tüneteket, fájdalmat okoz. Az ecetsav iontoforézis elvi célja a sarkantyú méretének csökkentése és az ezzel összefüggő lágyrészgyulladás enyhítése. Az eljárást általában egy szivacs-elektróda és egy öntapadó elektróda segítségével alkalmazzák a sarok felett (az ecetsavat a negatív elektródára kell cseppenteni). A kezeléseket naponta egyszer, minimum 20 napon át kell végezni. Eredményesebbnek tűnt a kezelés, amikor más terápiás módszerekkel kombináltk, például nyújtással, szalaggal történő rögzítéssel vagy ultrahangterápiával. Az ultrahang kezelést az iontoforézis kezelés után javasolt végezni. 5 percen át, közepes intenzitással kell a sarkantyú feletti területet kezelni. Az M-Sonic 950 készülék például megfelelő erre.

Klinikai vizsgálatok

Esettanulmányok

Az ecetsav iontoforézis sarokcsonti sarkantyúk kezelésére való alkalmazásának korai bizonyítékai esettanulmányokból származnak. Ezeket tapasztalati megfigyelések és nem tekinthetők klinikailag igazolt eredménynek.

Japour et al. (1999) 35 krónikus sarokfájdalomban szenvedő beteg esetét ismertette. Ez egy kontroll nélküli megfigyeléses vizsgálat volt, de az eredmények figyelemre méltóak voltak: a betegek 94%-a számolt be teljes vagy jelentős fájdalomcsökkenésről átlagosan 5,7 kezelési alkalom után (~2,8 hét alatt). A páciensek fájdalomszintje (0–10 skálán) 7,5-ről 1,8-ra csökkent, és a hosszú távú követésnél (átlagosan 27 hónappal később) az átlagos fájdalomszint mindössze 0,64 volt. Továbbá 94%-uk ajánlotta volna a kezelést másoknak is.

Egy másik esetet Costa (2008) jelentett, amelyben egy 15 éves labdarúgót kezeltek krónikus plantar fasciitisszel (amely nem reagált más terápiákra). A beteg ecetsav iontoforézist kapott négy héten keresztül, ultrahang kezeléssel kiegészítve és talpbetéttel kombinálva. A tünetei hat héten belül megszűntek, és teljes mértékben visszatért a sporttevékenységéhez.

Nikhade et al. (2014) egy röntgenvizsgálattal igazolt, 9×5 mm-es sarkantyúval rendelkező 29 éves nőbeteg esetét írta le. A beteg heti öt kezelésben részesült 3 héten keresztül, majd heti három kezelésben további 3 hétig, amely során 80 mA·perces dózisú ecetsav iontoforézist és ultrahangot alkalmaztak. A kezelés végén (~6 hét, ~24 alkalom) a röntgenvizsgálat ~85%-os csökkenést mutatott a sarkantyú méretében, és a fájdalma teljesen megszűnt (a VAS skálán 7/10-ről 0/10-re csökkent).

Kontrollált vizsgálatok

Egy korai randomizált vizsgálatot (Cairo University, 2001) végeztek a sarkantyú méret csökkentésére és fájdalomcsillapításra. Ebben 30 beteg vett részt, akiket két csoportra osztottak: az egyik csoport ecetsav iontoforézist kapott és nyújtó gyakorlatokat végzett, míg a másik csoport ultrahangterápiát és ugyanazt a nyújtást. Mindkét csoportot kilenc kezelésben részesítették három hét alatt. Az eredmények szerint az ecetsav iontoforézis nagyobb fájdalomcsökkentést eredményezett, mint az ultrahang, de a sarkantyú mérete nem változott jelentősen.

Osborne és Allison (2006) végeztek egy randomizált, kettős vak, placebo-kontrollált vizsgálatot, amely az ecetsav iontoforézist a dexametazon és placebo iontoforézissel hasonlította össze. A vizsgálatban 31 beteg (42 érintett láb) vett részt, és hat kezelést kaptak két hét alatt. Az eredmények azt mutatták, hogy minden csoport javulást mutatott (még a placebo is), de az ecetsav csoport jelentősebb fájdalomcsökkenést és jobb reggeli mobilitást ért el négy hét után.

Összegzés

Az ecetsav iontoforézis kipróbálható módszer a sarkantyúval járó sarokfájdalom kezelésére.
Egyes orvoscsoportok szerint 2–4 hét alatt akár jelentős fájdalomcsillapítás érhető el, bár a sarkantyú méretének csökkenése változó és nem garantált. A terápiát érdemes kombinálni más konzervatív kezelésekkel, például nyújtó gyakorlatokkal, és ultrahanggal.
Noha az ecetsav iontoforézis többnyire „nem olvasztja el” a sarkantyút, klinikai vizsgálatok támasztják alá, hogy hatékony eszköz lehet a fájdalom csökkentésére és a funkció javítására.