Peroneus bénulás rehabilitációja

A peroneus bénulás perifériás okai

A perifériás peroneus bénulás leggyakoribb okai közé tartozik az ideg közvetlen sérülése (traumája) vagy tartós leszorítása (kompressziója) a szárkapocs csont (fibula) fejnél. A leszorítás akár egy „ártatlan szituáció” előidézheti. Például egy bulin, kissé kapatosan elalszol a széken, miközben keresztben van a lábad. Bénulással ébredhetsz! Hasonló problémát okozhat a túl szorosan felhelyezett gipsz vagy fásli széle.
Műtéti beavatkozások, különösen a térdet vagy a lábszárat érintő műtétek, szintén vezethetnek iatrogén (külső ártalomra létrejövő) idegsérüléshez. A műtét során használt kampó, fogó elnyomhatja az ideget.

A peroneus bénulás centrális okai

Bár ritkábban, de központi idegrendszeri rendellenességek is eredményezhetnek peroneus ideg diszfunkciót.

A stroke, sclerosis multiplex vagy az L4-S1 szegmenseket érintő gerincvelő sérülések a perifériás peroneus bénuláshoz hasonló tüneteket mutathatnak. Azonban ezek a központi okok jellemzően további neurológiai tünetekkel járnak és gyakran több ideg eloszlását érintik.

Peroneus bénulás tünetei

A peroneus bénulás jellegzetes megjelenése a lábfej „lógása”, amelyet a lábfej dorsalflexiójának és a lábujjak feszítésének képtelensége jellemez.

Ennek következménye, hogy járás közben az ujjak nem emelkednek el a talajtól, így a lábfejet egy köríves, oldalirányú „dobással” lendíti előre az érintett. A járás „kacsázó”, nem egyenletes. A csípőt is emelni kell, ami miatt oldalirányban billeg a törzs, terheli a csípőket és a gerincet is.

Érzészavarok is jelen lehetnek, különösen a lábfej dorsalis felszínén és a lábszár lateralis részén.

Diagnosztizálás

A pontos diagnózishoz elengedhetetlen az alapos klinikai vizsgálat, beleértve az izomerő tesztelését, az érzékelés és reflexvizsgálatot. Az elektrodiagnosztikai vizsgálatok, mint az idegvezetési vizsgálatokat és az elektromiográfiát (EMG), kulcsszerepet játszanak a diagnózis megerősítésében, a károsodás helyének és az idegkárosodás súlyosságának meghatározásában.

A peroneus bénulás kezelése

A kezelés első lépése az alapvető ok kezelése, különösen a kompresszió megszüntetése. A szorító gipszet, kötést el kell távolítani, a térfoglaló károsodást kezelni kell. Ezek a beavatkozások akadályozzák a további szövődmények kialakulását.

A kezelésnek két pillére van: elektroterápia (denervált stimuláció) és gyógytorna (mozgásterápia).

Denervált izom stimuláció

Az izom lételeme az összehúzódás. Az ehhez szükséges impulzust az agy küldi a gerincvelőn és a mozgató idegen át a mozgató idegvégzőséig (ez utóbbi már az izom-ideg találkozási pont). Ha ez a kommunikációs útvonal megszakad, akkor az izom nem kap összehúzódási impulzust és nagyon gyors sorvadásnak indul. Mivel az idegregeneráció lassú folyamat, így ha az izom hónapokon át nem húzódik össze, akkor teljesen átépül, elpusztul és a bénulás végleges marad.

Az elektrostimulátor készülék által leadott impulzusra az izom ugyanúgy összehúzódik, mint az agyból érkezőre. Az összehúzódás pedig létfontosságú az izom egészsége, ereje, tömege fenntartásához.

Ebből következően az elektromos stimuláció a peroneus bénulás kezelésének elengedhetetlenül fontos része, mert segít megelőzni az izomsorvadást, fenntartja a szöveti véráramlást és elősegítheti az idegregenerációt.

Az ideg gyógyulása, regenerációja nagyon lassú folyamat és mindig a kiindulási ponttól kezdődik. A mai álláspont szerint naponta néhány tized milliméternyit növekszik az idegszál, a legoptimálisabb esetben sem többet 1 mm-nél. A peroneus ideg a gerinctől 60-80cm távolságban kezdődhet. Azaz hónapok telhetnek el, mire a regenerálódó ideg ismét „eléri az izmot”.

Az izom „nem bír ki” ennyit stimuláció nélkül. Ha nem kap stimulációt és nincs összehúzódás, akkor az izom másfél-két éven belül elkorcsosul, kötőszövet veszi át az izomszövet helyét és hiába regenerálódik az ideg, az izom már működésképtelen és megmarad a bénulás.

Ezért a bénulás hosszú gyógyulása alatt a legfontosabb a kitartó stimuláció, hogy az izom működőképes állapotát fenntartsd annak ellenére, hogy akár 1-2 évig semmi eredménye, „értelme” nem látszik.

Elektróda elhelyezési segédlet

Ezen az ábrán megmutatom, hogy melyik izomról van szó! A peroneus bénulás a sípcsont külső-elülső oldalán levő izmokat (főképp a musculus tibialis anterior) érinti.

Az elektróda pozíció meghatározásához tapints végig a sípcsontod élét (piros vonallal jelöltem). Az első elektródát a térdkalácsod alatt 5-8 cm-rel tedd az izom fölé. Az elektróda belső fele érinti a sípcsont élét, és attól kifelé helyezkedik el. Ehhez csatlakoztasd a kábel negatív pólusát.

A másik elektródát lejjebb helyezd el az izmon. Kb. a sípcsont közepe magasságában, esetleg kissé alatta. Ehhez csatlakoztasd a pozitív pólust.

Ha öntapadó elektróda helyett gumi elektródát és szivacsot használsz. Ezen a képen ez utóbbi látható, vizes szivacs tokban és rugalmas pánttal helyére rögzítve. .

A denervált impulzus formája, hossza, felfutási ideje eltér károsodás függvényében állítandó be!

Súlyos perifériás idegkárosodás esetén 300-900 millisecundum tartamú háromszög impulzussal kell kezdeni. Ha a készülék lehetővé teszi, akkor az impulzus felfutási/lecsengési arányát 90%/10%-kal kezdd. A PeroBravo készüléken van ilyen beállítási lehetőség.

Ha az idegkárosodás közepesen súlyos, akkor a háromszög impulzus és a majdnem egy másodperces impulzus az ideg számára túl hosszú és túl intenzív lesz, ami kellemetlen stimulációs érzést ad. Közepesen súlyos sérülésnél ezért nem háromszög, hanem trapéz impulzus javasolt.

Az idegregeneráció javulásával a hosszú tartamú (100-300 millisec) négyszöghullám lehet a megfelelő.

Amennyiben a denervált négyszögimpulzusra jól reagál az izom, azt jelenti, hogy az idegkárosodás mérsékelt. Ez adja a legjobb regenerációs esélyt. Nyilván minél súlyosabb a károsodás, annál hosszabb regenerációs időre kell számítani és a teljes gyógyulás esélye is csökken.

Honnan tudhatod, hogy melyik impulzus a jó?

Erre két módszer van. Az egyik, hogy sorban kipróbálod a programokat (nyugi! ártani nem lehet egyikkel sem, legfeljebb érzed, hogy nem ez a jó). Így néhány percnyi próbálkozás után megtalálható a megfelelő.

A másik módszert maga a készülék (PeroBravo, Genesy 1500, Genesy 3000) biztosítja a fizikoterapeutád számára. Ez segít meghatározni a legmegfelelőbb impulzus/időtartamot. Ezt többnyire rendelői szakemberek szokták elvégezni. Ha nem kapsz segítséget fizikoterapeutától, akkor az első módszerrel (próbálgatás) kb ugyanazt az eredményt fogod kapni.

Mozgásterápia és terápiás gyakorlatok

A mozgásterápia a peroneus bénulás rehabilitációjának másik sarokköve!

A rendszeres mozgás segít fenntartani az ízületi mozgékonyságot, megelőzni a kontraktúrákat és elősegíteni a megfelelő izomaktivációs mintákat. A gyakorlatoknak a „pipálásra” (dorsalflexió), „spiccelésre” (lábujjhegyre állás), továbbá a forgató mozdulatokra egyaránt ki kell terjedniük. Kezdetben lehet akár passzív, majd aktív-asszisztált, majd végül az aktív mozgatás, azzal párhuzamosan, ahogy a az idegfunkció visszatér.

Az egyensúly és proprioceptív gyakorlatok a felépülés előrehaladtával egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Segítenek újra kialakítani a normál mozgásmintákat és javítják a funkcionális stabilitást járás és egyéb tevékenységek során.

A járás mechanikájára különös figyelmet kell fordítani. Kezdetben kompenzációs mozdulatot kell kialakítani. Később, ahogy az idegregeneráció zajlik, egyre inkább összpontosítani kell a sarokra érkezésre, a lengőfázis alatti lábemelésre és az általános járási hatékonyságra.

A mozgásterápia és az elektromos stimuláció együtt adja a legjobb esélyt a felépülésre.

Várható felépülési idő

A peroneus bénulásból való felépülés változó időbeli lefolyást mutat. Az enyhe kompressziós sérülések heteken-hónapokon belül gyógyulhatnak. A súlyosabb sérülések 6-12 hónapot is igényelhetnek és még optimális kezelés mellett is lehetnek maradvány tünetek.

Az ortézisek szerepe

A boka-láb ortéziseket gyakran javasolják a lábfej lógással küzdők számára. Bár ezek az eszközök segítenek megelőzni az eleséseket, javítják a járás hatékonyságát és fenntartják a megfelelő ízületi beállítást, azonban állandó viselésüket nem ajánlom. Ennek az az oka, hogy az ortézis által tartott izom gyorsan veszít az erejéből és tömegéből. Azaz az állandóan viselt ortézis ronthatja a felépülési esélyt. De ahogy mondom, sokszor fontos lehet, ha például ügyet kell intézni a városban. Segít a járás biztonságban. Azonban otthon és gyakorlás közben ne használd. Az izomerő és funkcionalitás visszanyeréséhez az aktív mozgatás szükséges.