Izomstimuláció

Az izomstimuláció egy doppingmentes teljesítményjavító módszer profi és amatőr sportolók számára

Félreértés ne essék! Az izomstimuláció az edzések kiegészítésére való, nem pedig helyette. Azonban olyan területeken alkalmazható az izomképességek javítására, ahol a hagyományos edzésmunkával nem vagy alig lehet fejleszteni. Ismétlem: nem helyettesít, hanem többletet biztosít! Ezért érdemes rendszeresen használni, beépíteni az edzésprogramba.

Hatékonyan fejleszthetők vele az izomrost-specifikus képességek, mint például az állóképesség, a gyorsaság vagy éppen a reakciósebesség. A klinikai vizsgálatok igazolták, hogy az izomstimuláció serkenti az edzés során felszaporodó metabolitok (tejsav, CK, stb.) kiürülését, ezért az izomregeneráció javítására erősen ajánlott minden fizikai aktivitást követően. Kiváló a bemelegítésre is - elkerülhető vele a sérülések. 

Az izomstimuláció vagy angolul electric muscle stimulation (EMS) az izmok enyhe elektromos árammal való stimulációja. Évtizedek óta alkalmazzák az orvoslásban az izomsorvadás megelőzésére és műtétek után az izomerő és izomtömeg visszanyerésére.

A laikusoknak szánt eszközök az elmúlt néhány évben jelentek és hatékonyságuk miatt rohamosan terjednek. Az egyéni izomstimulátorokkal egyszerre egy vagy két izomcsoport kezelését biztosítják, de pont ezért alkalmazhatók a sportteljesítmény javítására. 

Az izomstimuláció során a készülék apró elektromos impulzusokat ad le az izom motoros pontjára ragasztott elektródákon keresztül és ez izomösszehúzódást vált ki akezelt izomban. Az impulzus csak jelzés az izomnak, mely meghatározza, hogyan történjen az összehúzódás, de ez már a természetes mechanizmussal zajlik le.

Ebből az következik, hogy a stimuláció ugyanolyan elváltozást hoz létre az izomban, mint a hagyományos terhelés. Az impulzus nagyon precízen paraméterezhető és ezért stimulációval úgy lehet terhelni egy adot izmot, ahogy hagyományos módon nem.

A hatás függ az alkalmazott frekvenciától, impulzustartamtól, intenzitástól, stb. Eltérő beállításokra van szükség attól függően, hogy izomerő, az izomtömeg növelése, az állóképesség, a kitartás, a robbanékonyság javítása a cél.

Az izomstimuláció veszélytelenül alkalmazható (ha az alapvető szabályokat betartod), de a célod elérése érdekében nem árt, ha tudod, mit és miért csinálsz!

Az izomstimuláció elképesztően sokat adhat hozzá a fejlődéshez, de ha nem a megfelelő programot alkalmazod, akkor éppen ellentétes hatást is eredményezhet. Ha távfutóként izomtömeg növelő kezeléseket végzel, szépen fejlődhet az izomtömeged, de rontani fogja az állóképességed. Szóval nem lehet "ész nélkül nekiesni" az izmaidnak. 

A hagyományos edzéseket a stimuláció mellet sem nélkülözheted, hiszen a sportban nem minden az izom! A keringés, a légzés és a metabolikus rendszer adaptációját csak edzésmunkával javíthatod! 

A mozgást az akaratlagos összehúzódásra képes harántcsíkolt izmaink biztosítják. Amikor döntést hozunk egy mozdulat elvégzéséről, az agy motoros központja jelet küld az összehúzandó izomnak vagy izmoknak. Az elektromos jel eléri az izmot és az izomsejtmembrán két oldalán a töltések megváltozását (depolarizációját) eredményezi. Nagyon leegyszerűsítve a folyamatot: az izomsejt kibocsátja a benne található kálcium++ ionokat, melyek az aktin és a miozin molekulákkal kapcsolatba lépve az izom összehúzódását, azaz rövidülését eredményezik.

Az összehúzódáshoz szükséges energiát az adenozin-trifoszfát (ATP) biztosítja, melynek „előállítása” a szervezetben aerob vagy anaerob (oxigén jelenlétében vagy anélkül) energianyerő folyamatokon keresztül történik. Az energiatermeléshez a szénhidrátok és zsírok szolgálnak alapanyagként, „elégetésük” során keletkezik az ATP.

Az izomstimuláció során maga az izomösszehúzódás tökéletesen ugyanezzel a mechanizmussal történik, azonban az összehúzódás kiváltását nem egy agyból érkező, hanem a készülék által küldött, mesterséges impulzus váltja ki. Az izomstimulációs impulzus nem energiaforrás, hanem egy eszköz, amely az izmok mesterséges összehúzódását váltja ki. Ebből következik, hogy az akaratlagosan vagy az elektromos impulzus által kiváltott összehúzódás teljesen azonosan hat az izmokra és az izomtulajdonságok változására.

A harántcsíkolt izmainkat három különböző izomrost típus alkotja. 

I. típusú  (lassú) rost

  • Ezek a vörös rostok, melyek kötegeit vastag kapilláris háló veszi körül és ez lehetővé teszi hosszú távú, folyamatos, közepes erőkifejtés végrehajtását, aerob metabolizmus mellett.

  • A vörös rost fáradékonysága rendkívül alacsony. Így elsősorban az állóképességi sportok (futás, kerékpározás, úszás, sífutás stb.) esetén kiemelkedő a szerepük. Ha tehát állóképességet akarsz nyerni, akkor ezekre a rostokra érdemes fókuszálnod.

II.a típusú (átmeneti) rost

  • Az átmeneti rostok erősebbek, vastagabbak, mint a lassú rostok, azonban kevesebb kapilláris veszi körül őket. Ezért az erőkifejtésük rövidebb, miközben vegyes, oxidatív‐glikolitikus az anyagcseréjük. A II.a rostok így fontos szerepet játszanak a maximális erődobás minél hosszabb fenntartását igénylő sportokban (kajak-kenu, evezés, birkózás, küzdősportok, stb.), ahol a cél a maximálishoz közeli erőkifejtés leadása minél tartósabban (általában maximum 2-5 percen át).

  • Megfelelő edzésmunkával (vagy izomstimulációval) az átmeneti rostok képesek aerob, illetve anaerob metabolikus tulajdonságaik irányába is specializálódni (azaz állóképességi vagy éppen gyorsaság-robbanékonyság-erő irányban fejlődni). 

II.b típusú (gyors) rost

  • A gyors vagy más néven fehér rostok nagy sebességgel és nagy erővel képesek összehúzódni. A fehér szín magas glikogén és glikolitikus enzim tartalmuknak és gyenge kapilláris ellátottságuknak "köszönhető".

  • Az összehúzódásuk rendkívül gyors és magas erőkifejtést biztosít, ugyanakkor a mitokondriumok szinte teljes hiánya révén az adott rostok rendkívül fáradékonyak, így nem képesek hosszú távú aktivitásra. Erős, rövid, energikus anaerob tevékenységek végrehajtására valók.

  • A gyors rostok a maximum 1 percen át tartó, robbanékony erőkifejtést igénylő sportok esetén fontosak: sprint (max. 400méter), hajítás, ugrás, súlyemelés.

Az előző bekezdésben ismertetett izomrost típusok aránya velünk született. Mindenkinél más az arány, mely nem vagy csak rendkívül korlátozott mértékben változtatható! Azaz nem tudod a lassú rostjaidat IIb rostokká konvertálni, akármilyen edzésmunkát végzel is, és fordítva sem.

Akinek zömében fehér rostok alkotják az izmait, az gyors, erős és rövidtávú mozgásra "predesztinált". Ilyenek a sprint futások, ugró- és dobószámok, súlyemelés, ahol a verseny egy mozdulatba vagy maximum egyetlen percbe koncentrálva történik. 

Akinél ezzel szemben a vörös rostok dominálnak, annak nem érdemes a gyorsaságot és erőt igénylő sportágakat választania, hiszen izomzata soha sem lesz ilyen munkára optimalizálható. 

Természetesen az izomrostok szerepe fontos, de ettől még senki sem lesz győztes, innentől minden a hozzáálláson és az edzésmunkán múlik. Ha nem edz -lehet bár a legoptimálisabb az izomösszetétele- mégsem juthat csúcsra.

Az edzés értelme, hogy "adottságainkat" maximális mértékben kiaknázzuk.

Az izomrost arány ismerete akkor érdekes, ha versenyszerűen szeretnél sportolni. Ha olyan sportot választasz, amely izomrostjaid "keverékével" szöges ellentétben áll, akkor valószínűleg nem leszel bajnok (azaz kicsi az esélye, hogy dominánsan vörös rostokkal súlyemelő bajnok legyél vagy éppen fehér rost dominanciával eredményes hosszútávfutó). Ez nem jelenti azt, hogy nem élvezhetsz egy adott sportot! - Dehogynem! Csak ne hagyd, hogy frusztráljon, ha nem tudsz kiemelkedni a többiek közül.

Az különböző izomrostok eltérő frekvenciával képesek összehúzódni. Azaz a megfelelő frekvenciájú impulzus alkalmazásával az adott rosttípusra fókuszálhatunk: a vörös rostok 0-50Hz, az átmeneti rostok 5-70Hz, míg a gyors rostok 80-120Hz impulzust igényelnek.

Ha tehát az állóképességet szeretnénk javítani, akkor a lassú rostokat kell kezelni, míg ha az izomerőt vagy éppen a robbanékonyságot, akkor a fehér rostokat. Az átmeneti rostok mindkét irányba "terelhetők". Fontos tudni, hogy a lassú és gyors rostok nem "alakíthatók" át egymásba. Arányuk genetikailag meghatározott.

A stimulációs frekvencia módosításával izoláltan és nagy hatékonysággal javíthatók az izomképességek: robbanékonyság, reakcióidő, állóképesség. Normál edzésmódszerekkel nem vagy csak alacsony hatékonysággal lehet ugyanezt megtenni.

A stimulációs impulzus tulajdonságai (intenzitás, frekvencia, impulzus amplitúdó, időtartam, felfutási és csillapítási idő) befolyásolják az izomösszehúzódás intenzitását, mélységét, az összehúzódásban résztvevő rostok típusát és számát. Ebből következik, hogy a kívánt fejlődés csak a megfelelően beállított impulzussal érhető el. 

Frekvencia

az egy másodperc alatt végbemenő impulzus ciklusok számát adja meg, Hertz‐ben kifejezve.

A magasabb a frekvenciájú impulzus az átmeneti és a gyors rostokat célozza meg, míg alacsonyabb a lassú rostokat stimulálásra

Amplitudó

Az amplitúdó az impulzus időtartamát kifejező érték. Mértékegysége a mikroszekundum (ms).

Főképp ettől függ a recruitment, azaz hogy a kezelt izomköteg rostjaiból mennyi húzódik össze a stimulációra. 

Az egyes izmok eltérő amplitudót igényelnek. A kisebb térfogatú izmok rövidebb impulzussal is összehúzódásra bírhatók, míg a legnagyobb izmaink (quadricepsz, széles hátizom) hosszabb tartamú impulzust igényelnek.

Intenzitás

  • Az intenzitás az elektromos áram felhasználó által beállítható, milliAmperben (mA) mért mértékét jelzi.
  • Minél magasabb az értéke, annál több izomrost vesz részt az összehúzódásban. Azaz kis intenzitás kevés rost, magas intenzitás sok rost.
  • Az intenzitás emelésével azonban a kezelés fájdalmassága gyorsan nő. Így nem lehet a végtelenségig emelni.
  • Ha a kezelésre nem érzel izomrángás-sorozatot az izomban, akkor semmilyen hatása nincs.
  • A túl magas intenzitás görcsszerű összehúzódást válthat ki és fájdalmat okoz(hat).
  • Az izomstimuláció során általában nem kell a fájdalomköszöb fölé menni!
  • A mesterséges izomösszehúzódás eléréséhez szükséges stimulációs impulzus intenzitása egyénenként változó.
  • Függ az elektródák pozíciójától, az alatta fekvő zsírszövet mennyiségétől, az izzadástól, a kezelt felületen található szőrmennyiségtől és egyéb jellemzőktől is.
  • Ebből következően azonos áramerősség napról-napra eltérő érzést válthat ki, amelyek a testfelenként is eltérhetnek.
  • Egy adott tréningsorozat alatt is szükséges az intenzitás szabályozása, az összehúzódás azonos szintjének fenntartása és a szervezet alkalmazkodása révén.

A javasolt áramerősség tájékoztató jellegű, amit mindenki az egyéni szükségletei szerint módosíthat.

  • Mérsékelt intenzitás, általában 10 - 20mA között. Az állóképességi típusú kezelésekhez javasolt. A kezelés kellemes, masszírozó érzést kelt.
  • Közepes intenzitás, általában 20 - 30mA. Az izom láthatóan összehúzódik, de a stimuláció nem okozza az ízületek mozgását. 
  • Emelkedett intenzitás, 30mA felett. Az izmok erőteljesen összehúzódnak és amennyiben ez nem akadályozott, az ízületekben is mozgás jön létre. A kezelés élménye elviselhető.
  • Maximális intenzitás, toleranciaküszöb környéke, fájdalomküszöb közelében. Az izom maximálisan összehúzódik. Kizárólag maximális izomerő, robbanékonyság növelő kezelésekhez javasolt.

Az elektródák megfelelő elhelyezése és méretük megválasztása az izomstimuláció hatékonyságának előfeltétele.

Az elektródákat az izom motoros, a stimuláció szempontjából a legérzékenyebb pontjára helyezd! Amennyiben az elektróda nem a mozgató ponton helyezkedik el, az összehúzódás kismértékű/zavaró lehet. Ilyen esetben a pozitív elektródát néhány milliméterrel arrébb kell helyzened a hatásos és kényelmes összehúzódás eléréséig.

Az izomstimulátor első kipróbálásakor tanácstalannak érezheted magad. De nem kell félned, teljes pontosság hiánya ellenére is használ a kezelés! Az elhelyezéssel kapcsolatos néhány alapelv megértése azonban fontos segítséget nyújt a stimuláció megfelelő használatához.

Ha azonban tökéletességre törekszel, akkor vásárolj egy motorpont ceruzát. Ez segít az izom-mozgatóideg pontos találkozási helyének feltérképezésében. Ha ez megvan, akkor már semmi sem akadályozhat a tökéletes kezelésben.

Az elektróda felhelyezés fő szempontjai:

  • Az izom anatómiájának megfelelő pozíció;
  • A töltések közötti irányok, azaz polaritás;
  • Az elektródák mérete.

A polaritás (a töltésirány) véleményem szerint – sok szakértő véleményével egybevágóan – nem feltétlenül lényeges. A kérdéskört később részletezem.

Pozíció

Az egyik elektródát az izom leginkább kidudorodó részére kell, hogy tenni. Ezt aktív elektródának is nevezik, mivel az izom kidudorodó része általában egybeesik a motorponttal, azaz a ponttal, ahol az idegek az izomba érkeznek. Például a négyfejű combizom külső része (vastus lateralis) esetén az izom kidudorodó része néhány centivel a térd mellett-felett található.

A másik, úgynevezett inaktív elektróda az izom proximális (a törzs felé eső) végére kerüljön. Mindkét elektróda az izom húsos részén maradjon! Attól a résztől, ahol az izom ínban folytatódik, már nem találhatók idegvégződések. Feszítsd meg az izmot, amit kezelni akarsz és tapogasd végig! Állapítsd meg, hogy meddig "puha" és hol megy át ínba. Az elektródákat csak az izmon helyezd el.

Az anatómiai jellemzők egyénenként változóak, amelyre remek például szolgálnak a vádlik: sokaknak hosszúkás és vékony, míg másoknak rövid és kerek izmuk van.

A minőségi készülékekhez ilyen ábrákat mellékelnek, melyek jól szemléltetik az elektróda elhelyezést. Ha ezt "utánzod", akkor nagy gond nem lehet. Ha mégis elégedetlen vagy a hatással, kísérletezz! Helyzed át az egyik elektródát jobbra-balra, fel-le pár mm-rel és figyeld a hatást. Hamarosan megtapasztalod, melyik a számodra legjobb pont.

kerékpáros izmok stimulálása

 

Elhelyezési irány

A két elektródát összekötő képzeletbeli vonalnak az izomrostok irányát kell követnie. Ez általában az izom húzási irányával párhuzamos iránynak felel meg. Ha az elektródákat nem így helyezed fel, hanem keresztben, akkor az izom összerándul és görcsös fájdalmat érezhetsz. Ennek oka, hogy az elektródákból kilépő áram zárt kört képez az izmon és egyszerre több ideget is eltalál.

A hatékony kezeléshez igazodj az izomrostok formájához! Ha az izomrostok irányát követed, az elektromos áram kevesebb ellenállásba ütközik. Ez rendkívül lényeges az erős összehúzódás fenntartása érdekében, továbba a komfortérzetedre is közvetlen hatást gyakorol.

A profi izomstimulátor használók általában a komfortszintjük határáig emelik az áramerősséget, egészen a fájdalomküszöbük alatti értékig. A fájdalmat a bőrön áthaladó jelentős feszültség okozza.

Lényeges kérdés az áram, a feszültség és az ellenállás kapcsolatának tisztázása. Az áram egy adott áramkörben folyik, ami az alkalmazott feszültség értékével jellemezhető, és az ellenállás értéke által korlátozott. A feszültség emelésével növekszik az átfolyó áram mértéke, míg az ellenállás növelésével csökken.

Az izmok stimulálásához meghatározott erősségű (intenzitású) áram szükséges, amit a készüléken az adott csatornához tartozó intenzitás szabályzó gombjaival állíthatsz. Az érték megnövelése hatására a stimulátor növeli az áramfeszültség értékét. Amennyiben az áramkörben növekszik az ellenállás, az hatás csökkenésének elkerülése érdekében a stimulátor növeli a feszültséget, míg az ellenállás csökkenése esetén ellentétes módon jár el.

A feszültség növekedésével bizsergető érzés jelenhet meg, ami egy bizonyos határon túl kellemetlenné, fájdalmassá, majd elviselhetetlenné válhat. Ilyenkor vegyél vissza az intenzitásból.

Érdemes először egy bemelegítő programot futtatnod, mert ezt követően magasabb áramerősséggel (intenzívebben kezelhetsz). Ennek magyarázata, hogy a bemelegítés serkenti a véráramlást az izmokban, a több vér (folyadék) pedig az ellenállás csökkenéséhez vezet. Az alacsonyabb ellenállás esetén alacsonyabb intenzitás is elegendő az azonos hatáshoz. Ha kisebb a feszültség, akkor a fájdalomérzet is. Azaz bemelegítést követően az alacsonyabb szöveti ellenállás miatt magasabb intenzitást viselsz el és ezzel sokkal hatékoynabb izomstimulációra van mód!

Ha az elektródát nem az izomrost hosszában, hanem keresztben futtatod, akkor

  • az ellenállás megnövekszik;
  • ettől a feszültség emelkedik;
  • ettől a hamarabb alakul ki kényelmetlen érzet;
  • azért nem érheted el kellő erősségű összehúzódást.

Sajnálatos módon számos készülék mellett, de a szakirodalomban is az elektródák elhelyezéséről szóló ábra szemmel láthatóan figyelmen kívül hagyja ezeket az elveket. A legfeltűnőbb eset az elektródák mellizmon történő elhelyezése, amelynél számtalan ábra egymás felett elhelyezett elektródákat mutat. Helyesen az egyik elektródának a hónalj közelében, míg a másiknak a mellkas közepe felé kell elhelyezkednie.

Elektróda méret

Az alkalmazandó elektródaméret tekintetében két irányzat van. Az egyik akkora elektródák alkalmazását szorgalmazza, amelyek elférnek egy adott testfelületen. A másik irányzat különböző méretű elektródák használatát támogatja, amelyek által az elektromosság iránya a lehető legmegfelelőbb irányba koncentrálható.

A nagyméretű elektródákat támogató irányzat érvelése szerint minél nagyobb az elektróda, annál könnyebb terjeszteni az áramot az izmokban, annál magasabb a komfort fokozat, annál magasabb áram intenzitás érhető el és annál erősebb az izomösszehúzódás.

A különböző méreteket támogató irányzat szerint a kisebb elektródát az izomhasra (leginkább kiemelkedő rész) kell helyezni. Magyarázatuk szerint a kisebb elektródával nagyobb áramerősség koncentrálódik a motoros ideglemezre (mozgató ideg), ami közvetlenül az izom középpontjában található. Emellett úgy tartják, hogy így az izom sokkal mélyebb részeit is képes elérni, mielőtt a közelében elhelyezkedő másik elektródát elérné.

A fentieknek megfelelően mindkét variáció kipróbálását tanácsosnak tartom, amit követően a tapasztaltak alapján választhatod meg, melyiket érzed hatékonyabbanak a magad számára.

Polaritás

A cikk elején már említettem, hogy szerintem az elektróda pozíciója nem túlzottan lényeges, sokan ellentétes álláspontot képviselnek. A véleménykülönbség számos vitát szült már a különböző megközelítések képviselői között.

Röviden összefoglalva: az izomstimulátor készülékek -mint például a Globus sport stimulátorok- által generált áram váltakozó áram. Egészen pontosan a váltakozó áramnak is egy speciális típusa. Hullámformája téglalap alakú, nem szinuszos, mint például a szokványos otthoni elektromos hálózaté. Mindazonáltal váltakozik pozitív és negatív polaritások között, így nem nevezhető meg határozottan a pozitív, vagy a negatív vezető. Erről magad is meggyőződhetsz: kezd el az izomstimulációt, majd állítsd meg és cseréld fel az elektródákat és folytasd a kezelést. Érzel bármilyen különbséget? Én nem.

Nos, elismert kutatók úgy tartják, hogy az elektródaelrendezést és a pólusok bekötését úgy kell kialakítani, hogy az a legerősebb összehúzódást eredményezze. Ha nem éreztél különbséget az összehúzódások erőssége között, az annak köszönhető, hogy a két elektróda vezetése megegyezik. Az izomstimuláció sport területén való alkalmazását vizsgáló számos kutató egyetért abban, hogy a két vezető tetszőleges módon csatlakoztatható.

Ugyanakkor a klinikai, terápiás elektrostimuláció területén számos kezelés más típusú, aszimmetrikus árammal történik (pl. olyan áram, ami nem ismételi meg pontosan a „-” oldalon azt, amint a „+” oldalon tesz). Ezek közül a legismertebbek a TENS (fájdalomcsillapítás) bizonyos fajtái, mivel ezeknek az alkalmazásoknak az esetében jelentőséggel bír, hogy a „+” és a „-” oldal miként van bekötve. Mivel az izomstimuláció szorosan kapcsolódik az elektrostimulátor terápiás használatához, a legtöbb kutató megemlíti szakmai cikkeiben, hogy a vezetők miként voltak bekötve laboratóriumában.

Ez a megközelítés egyre inkább rögzül az EMS-t kutató közösségben, aminek folyományaként néhány szerző aktív elektródaként hivatkozik a motorpont fölötti elektródára, míg inaktív elektródaként a másikra. Mivel az orvosi és a sporttudományi alkalmazási területek között keveredés mutatkozik, az aktív és a „+”, valamint az inaktív és a „-” fogalmait gyakran egymás helyettesítőiként használják. A legtöbb EMS készülékeket gyártó vállalat portfóliójában orvosi termékek is megtalálhatók. Ebből kifolyólag számos vezeték és elektróda pozíció van ellátva „+” és „-” jelekkel. Ez azonban az egyetlen ok, amiért az útmutatókban, ábrákon és cikkekben jelzik a polaritásokat.

Nyugodj meg és csatlakoztasd a kábeleket bármely irányban. Próbáld ki fordítva is. Ha nem érzel különbséget, jól van! Ha érzel, akkor azt használd, amit jobbnak érzékelsz. Ezek a gondolatok a szerző véleményét tükrözik és nem tekinthetők orvosi vagy terápiás előírásnak.

A testtartás az érintett testrész és az elvégzett program függvénye. A magas intenzitással történő kezelés alatt rögzítsd a végtagokat az izometrikus munka érdekében. Például, a négyfejű combizmon való erősítő program elvégzése során a lábad rögzítsd a földön, egyébként az összehúzódások alatti önkéntelenül "rugdalózni fogsz".

A profik az izomstimulációt nem "csak úgy", ücsörögve-fekve használják, hanem olyan helyzetben, amikor izmok a teljes kinyúlás és összehúzódás közötti köztes pozícióban vannak. Például a combizmok kezelésére a legtöbben a félguggoló pozíciót (ízület hajlásszöge 100-110°) javasolják. Ilyenkor az egyébként is előfeszített izomzat miatt hatékonyabb a kezelés, mint enélkül.

A magas intenzitással nem járó programok esetében (pl. szépségápolási, masszázs és duzzanat elvezető programok) a testtartás nem lényeges, bármilyen testhelyzetet felvehetsz, ami a kényelmed szolgálja a kezelés alatt.

Az elmúlt napokban sok kérdést kaptam szülőktől, hogy akkor most mi a teendő, melyik elektrostimulátort használják 8-10 éves gyermekeiken.

Eltanácsoltam őket ettől! A serdülőkor előtt az edzések célja, hogy sok játékkal, játékos erőpróbával fejlessze az alapképességeket, a koordinációt, a mozgástanulást. Ekkor -még a hormonális hatások megjelenése előtt- bármiféle beavatkozással, elektrostimulációval, a napi több edzés erőltetésével, súlyzózással többet árthatunk gyermekünknek, mint hasznot. Sok fanatikus apukát láttam már a sportpályán vagy a medence szélén, aki plusz edzéseket vezérelt a gyermekének, míg a többiek játszottak. A gyermek 1-2 évig nyert is mindent, de valójában csak megutálta a sportot és az első pillanatban, amikor felnőttként ellenállhatott, az edzés megtagadása volt a válasza. Ne akarjon senki 9 évesen olimpiai bajnokot a gyerekéből! Felnőttként kell oda eljutni (a legtöbb sportágban).

A helyzet hasonló a serdülőkorban is, azzal a különbséggel, hogy itt nem zárnám ki az izomstimulációt, de a célja még mindig nem a speciális izomfejlesztés, hanem a sérülések és túlterhelés megelőzése! Serdülőkorban hatalmas változások zajlanak az izomzatban és ízületekben! A nemi hormonok termelése ekkor indul és ennek hatására -különösen a fiúk izomzata- gyors növekedésnek indul. A lányok izomzata a kevesebb tesztoszteron miatt növekszik kevésbé.

A nagyobb izomtömeg és izomerő hatására -különösen, ha magas edzésterhelést is éri- az ízületek és az izmok tapadási pontjai válnak túlterheltté - vándorló, makacs fájdalmak jelenhetnek meg, amik akadályozzák az edzést. Erre mondták a régi orvosok, hogy azért fáj, mert hirtelen nőtt meg a gyerek. A serdülőknél tehát abban segíthetünk, hogy megvédjük az ízületek és inak túlterheléses sérüléseitől. Az izmok edzés előtti izomstimulátoros bemelegítése, illetve az edzést követő levezető programok rendszeres használat segítenek ebben, de még nem befolyásolnak képességeket.

A serdülőkor végével már kialakul a felnőttre jellemző "végállapot", azaz izmai szerkezete, ízületei teherbírása ekkortól véglegesnek tekinthető. Ezt követően már az izomstimuláció teljes kelléktára bevethető az egyéni célok, fejlesztés érdekében.

Határozottan merem állítani, hogy nagyon gondatlannak, sőt határozottan hülyének kell lenni ehhez! Minden készülék gépkönyve felsorolja azokat a veszélyeket, amikor nem szabad alkalmazni az izomstimulációt.

Egy példa: pacemaker készülékkel élő ne tegye az elektródát a mellkasára, mert leállíthatja vele a pacemakert - ami akár a halálát okozhatja. De ez kb olyan, minthogy ne dugj szöget a konnektorba - ha kíváncsi és egyben buta vagy akkor lehet, hogy megteszed... Ugyanakkor, ha a pacemakeres a combizmát akarja kezelni, annak semmilyen veszélye nincs.

Szóval, ha az izomstimulációt körültekintően, rendeltetésszerűen használod, akkor hamar megszereted ezt a technológiát és élvezheted az előnyeit.